Dovilogika

Múlt héten jött volna hozzánk játszani Dovi barátja, Igi. De reggelre lázas lett. Másnap vittünk neki Dovicseppet, hogy meggyógyuljon. Megbeszéltük, hogy ettől elmúlik a láza, és jöhet játszani. Dovi fel is sorolta, hogy rajzolni, meg Kisvakondot nézni tévében és könyvben. Aztán most Dovi lett lázas. Rögtön kérte is a Dovicseppet. De nem ám akárhogy: kibontott pelussal! Szerencsére azért szájon át gondolta, de a pucér fenékhez ragaszkodott. Aztán rájöttem, hogy az benne a logika, hogy ott mérem a lázát, akkor ott is kell meggyógyulnia. Azóta oda van készítve a lázmérő mellé a csepp, mert rögtön kéri, és még le se ment a torkán, már közli, hogy "meggyógyult a lázad".
Azért azon az elgondoláson még szeretnék csiszolni, hogy "eszünk Dovicseppet, meggyógyul a Dovi láza, és jöhet Mamához". Valahogy nem tetszik, ha azt gondolja, hogy lázasan nem jöhet hozzám.

Mérges

Dovinak hasmenése van. Úgy kb két hete. Nem tudjuk, mitől. Mivel nem múlt el, felhívtam az orvost. Azt mondta, ne adjunk neki tejterméket legalább egy hétig, plusz probiotikum. És ha kell tápszerrecept, akkor ír, menjek el érte. Nem tudom, mi köze a tápszernek a hasmenéshez. De én valami miatt (talán mert ezen is gondolkoztam) inkább megosztottam vele, hogy még szopik, de én babát várok, és most ami kevés tej termelődik, az kolosztrum, ami tud ugye hasmenést csinálni (mert arra -is- találták ki, hogy kihajtsa a mekóniumot az újszülöttek beleiből). Erre azt válaszolta, hogy hát amúgy se ajánlott ilyenkor szoptatni, úgyhogy jó lenne elválasztani Dovit. Valami belém nevelt udvariasság és az, hogy még máskor is kell beszélnem a nővel megakadályozta, hogy nagyon elküldjem a francba. Csak annyit mondtam neki, hogy megbeszéltem az orvosommal, aki azt mondta, hogy amíg minden rendben van, addig semmi akadálya (ez azért csúsztatás, mert az orvos semmit nem reagált, teljesen természetesnek vette a dolgot). Erre ő, hogy akkor el tetszik dönteni.
Annyira rosszul esett! Nem is az, hogy más a véleménye, még ha az én "véleményemet" tudományos kutatások és sok ember gyakorlata támasztja is alá, meg igazából konkrétan semmi meglepőt nem mondott, mert tudom, hogy általában mi a hozzáállás ebben a témában, és tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog. De mégis nagyon bánt. Valószínűleg a hormonjaim is rátesznek egy lapáttal. Csak azt nem értem, ha kérdezek valamit, akkor miért valami másra kell válaszolni, és ezzel rögtön minősíteni is?

Védőháló nélkül

Az úgy volt, hogy szeretném átszabatni a hordozós kabátomat, mert így nem valami praktikus. Illetve az, de lehetne sokkal jobb is. Viszont nem tudtam, hogy hol van, hetek óta keresem. Viszont jövő szerdán megyek a lányhoz, aki remélhetőleg vállalja. Ezért nem láttunk más megoldást, és leszedtük a szekrény tetejéről a nagy vákuumos ruhazsákokat. Azokban nem volt. Ellenben Másik szekrényének a felső polcán tök elérhető helyen igen. (Biztos, hogy néztem már ott.) De ha már lent voltak a zsákok, kiválogattam a maradék kismamaruhákat, és eltettem a helyükre, amik már nem jönnek rám. A zsákok visszaszenvedése a szekrény tetejére esti programnak maradt. Volt hozzá egy nem túl jól működő, folyton leálló porszívónk (amire vigyázni kell, mert múltkor leállt orrszívás közben, utána Dovi napokig azt kiabálva ébredt, hogy "elromlott a nagy fehér porszívó") meg a túl nagy méretű, egyébként régen kilyukadt zsákok, amikből csak azért kellett kiszívni (Dovi szerint kipucolni) a levegőt, hogy amíg feltesszük őket, egyben maradjanak annyira, hogy meg lehessen őket fogni. Utána már leereszthettek, és ezt meg is tették. Szóval elég nehéz volt kivitelezni a tervünket. Mikor végre kész volt, és egyéb dolgaink után néztünk, egyszer csak ezt hallom a szobából: "felmásztál Papa székére" Benézek, és tényleg! Halál nyugodtan ácsorog a létraszék utolsó előtti fokán. Én csapot papot eldobva rohanok, Másik nem is érti miről van szó, de szalad ő is. Mikor odaérünk, Dovi fülig érő mosollyal közli, hogy "naaagy Dovi". Hm. Most számlálom az ősz hajszálaimat.

Ilyenek történnek nálunk

El ne felejtsük

Izraelből datolyát is kell hozni. Ezért.