Egyszer

Ha majd Babóca (és a testvérkéi) már nem csak 20 cm-re fog(nak) látni, és érdekelni fogják ő(ke)t a külvilág dolgai, akkor minden hónapban egyszer kirándulni megyünk majd. Viszünk növény-, madár-, meg rovarhatározót. Nem sietünk, hanem mindenhol elidőzunk egy kicsit, ahol valami érdekeset találunk. Tudni fogjuk a növények nevét, és nem félünk majd a futrinkától. Sőt rajzlapot is viszünk, és ha valami szépet látunk, lesz időnk megállni, és lerajzolni, nem pedig a fényképezőgépünkkel kattintgatni. És majd senki nem mondja nekik, hogy hé, az a fű nem is piros, és hogy az ott nem is hegy, hanem csak egy fa. Minden úgy lesz jó, ahogy ők látják.

(Macikáéknál ilyen virág nőtt a kertben, amit nagyon szerettem. Másik mondja, hogy fürtös gyönygyikének hívják. Szépe neve van. :))