(2011. 07.12.)
Az aggódós és az örülős napok nagyjából felváltva törnek rám. Amikor az előbbi van, nem tudom megnyugtatni magam, mindenáron tudni szeretném, hogy minden rendben odabenn. Ilyenkor sose szédülök persze. Úgy várom már, hogy elteljen az a három hét, és láthassam végre!
Máskor meg teljes nyugalom száll rám, kiegyensúlyozott vagyok, boldog, és mindenkinek elújságolnám a hírt. Ma is ez van. Lett is délutánra egy jó kis hányingerem. Szerencsére a dolgok hihetetlen egybeesése folytán volt itthon kóla (sose szokott, csak Barbusék hozták filmnézésre a múltkor) és Juditnak köszönhetően megtudtam, hogy segít a hányingeren. Tényleg segített. És még jól is esett, pedig különben utálom a kólát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése