(2011. 07.10.)
Lassan kezdem elviselni az ennivalók gondolatát. Na jó, a tojás meg a hal még mindig tiltólistán vannak, de egyéb főttkajákat már néha meg is tudok enni. Sőt, azon gondolkozom, hogy csináljak-e Másiknak lángost ebédre. Merthogy elment szegény Sopronba, a világ végére, hogy kifizesse előre a panziót, ahova augusztusban megyünk, mert akkor már nem lesz érvényes az üdülési csekk. Egy félálomban megkent sajtoszsömlét tudtam adni neki útravalóul, úgyhogy valamit muszáj alkotnom, mire hazaér. Egyelőre még a császármorzsa van versenyben, de az ugye édes, ő meg jobban szereti a sósat. Meg most cserélték ki az ablakokat nálunk (ez egy külön történet), úgyhogy most a konyhában a tűzhely felől nyílik, ami azt jelenti, hogy talán jobban szellőzik. Esetleg megkockáztatom azt a lángost…
A Babóca dologról egyre többen tudnak, a bölcsiben is mindenki, meg a zsinagógában sem titok már. Mindenki nagyon örül. Mi is. :) És tök furcsa, de akik eddig is tudták, de lakat volt téve a szájukra, mesélik, hogy többen mentek oda hozzájuk, hogy babát várok-e. Fura. Mert tényleg vannak olyanok, akik régóta ismernek, meg amúgy is ki van hegyezve a szemük az ilyesmire, ők rájöttek nyilván, de olyanok is kérdezgetik, akik nem is ismernek olyan jól és főleg nem látnak olyan gyakran. Na mindegy, nemsokára úgysem tudom majd letagadni, nem mintha akarnám persze. :) Még három hét és 12 hetes lesz, és bár próbálok most sem aggódni, de onnantól még kevésbe fogok, ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése