Vasárnap a vásárlásnál kaptam egy szórólapot, hogy a Máltai Szeretetszolgálat tartós élelmiszert gyűjt a kijáratnál, és karácsonyra küldi a rászoruló családoknak. Vettem is nekik tésztát, olajat meg sűrített paradicsomot. Szerintem ez nagyon jó ötlet, az emberek általában szívesebben és könnyebben adnak ételt, mint pénzt. (Meg ugye ilyenkor nem merül fel a kérdés, hogy tényleg azt csinálják-e vele, amit mondanak. Nem hiszem, hogy bármelyik nagyfőnök sokra menne egy rakás konzervvel a lakásán. Hacsak nem abból akar házat építeni.)
Aztán ma a villamosnál láttam, hogy egy nő Fedél Nélkült árul. Néha szoktam venni, utoljára kb egy hete, de most úgy döntöttem, hogy egyelőre eleget adományoztam a Sparban. Aztán nem tudtam kikerülni, és ahogy megszólított és a szemembe nézett, annyira kedves tekintete volt, hogy mégis vettem tőle egy újságot. Aztán nagyon kedvesen és mosolygósan boldog ünnepeket meg minden jót kívánt és én is neki. Van olyan, amikor az ember hálás, hogy valaki megadta neki a lehetőséget, hogy adjon.
(Ez elég nyálasan hangzik, de így éreztem.)
Nekem nem volt nyálas. Tényleg így van, én is tapasztaltam már.
VálaszTörlésa kedvesség sosem lehet nyálas....
VálaszTörlésAkkor jó :)
VálaszTörlésHát ma is odajött hozzám az a nő. Mondtam neki, hogy már tegnap vettem tőle újságot. Erre elismételte ugyanazt a jókívánságot, de azért kicsit csalódottnak tűnt.
VálaszTörlés