Mához két hónap

A kiskönyv szerint legalábbis. Ezt a sztárfotót sikerült gyorsan csinálnia az ultrahangosnak, amíg őkelme nem vette észre, hogy oldalt fordultam, és kilátszik az arca. Hát nem fotómodell lesz, azt már tudjuk, viszont teljesen úgy néz ki, mint a Másik. Tettem is ide egy képet, hogy ezt illusztrálja. Meg egy helyzetjelentést a pocakomról.
Egyébként minden rendben, másfél kiló, ami átlagosnak mondható, 30-35 cm.
Én viszont újabb terhességi tünettel gazdagodtam: mindent elejtek. Ez nem nagyon jó, ha az ember amúgy is alig tud lehajolni... A napokban jutott eszembe, hogy régen azt reméltem, hogy a terhesség alatt majd begöndörödik a hajam. Hát ez nem jött be, de annyi új hajszálam nőtt, hogy úgy néz ki, mintha frufrum lenne.
A kölyöksarok berendezése is egész jól áll. Van kiságy, vasárnap meg délelőtt megvarrtam végre a dimbes-dombos falvédőt (később csinálok róla képet), aztán voltunk az IKEA-ban is, úgyhogy van pelenkázó (felfújható, a kisszekrény tetején pont elfér), zsebes tároló, dobozok, fürdőlepedők, lepedők. Tegnap meg elvittem a mosodába a matracot, amit kaptunk, és hát kissé látszik rajta, hogy használták. Konkrétan hogy egy éppen szobatisztává váló gyerek használta... De nem vállalták el, mert nem fér bele a mosógépükbe. Kérdeztem, hogy akkor az én mosógépembe hogy férjen bele? Hát vigyem kárpitoshoz, vagy csináltassak rá új huzatot. Aztán hazajöttem (nem volt egyszerű a matraccal meg a bevásárolt cuccokkal), mérges lettem, és kimostam-folttisztítóztam a kádban. Most szárad, egész szép lett.
És még mindig teljesen el vagyok ájulva, hogy ez a kölyök mennyire az apjára hasonlít. Amikor odaadták a képet, nem tűnt fel, aztán elővettem megint a villamoson, és láttam, hogy ők ketten bizony tökegyformák.