Hírek

Semmi különös, azt hiszem, minden halad a maga útján és ütemében. Csak én vagyok türelmetlen. Mint mindig. Most például felmostam az egész lakást, és bezártam magam a géphez amíg fel nem szárad. Szóval nem viselkedem nagyon ésszerűen sem. Ez sem újdonság - mondja most a Másik. Mindenesetre egyre jobban várom a végét. Egyrészt mert már majdnem mindenki megszült körülöttem, és mindenhol babákat látok, másrészt mert lassan elérek oda, hogy amire eddig éveken hónapokon át készültem, az lassan itt van és ez a "mindjárt, de még nem, viszont fogalmam sincs, hogy mikor" érzés elég idegőrlő tud lenni. Főleg, hogy fogalmam sincs, hogy pontosan mi vár rám. De jövő héten hivatalosan is megkezdem a Végső Felkészülést (utolsó bevásárlás, táska összerakása , ruhák és textilpelusok kimosása, TGYÁS ügyintézés).
Egyébként jól vagyok. Mióta itthon vagyok és pihenek, minden sokkal könnyebb. Ma óriási takarítást rendezek, szóval lehet, hogy megjött a fészekrakó időszak is. Nem keményedik annyira a hasam, ennek megfelelően el is felejtem bevenni a magnéziumot. Ettől persze jól begörcsölt a vádlim felkelés előtt.
A lényeg, hogy az eddigi "ez a gyerek nem bírja ki februárig" tüneteim egy csapásra elmúltak egy kis pihenéstől. Egyedül az az új, hogy szerdán nem bírtam egyszerre bevásárolni, hanem kétszer is le kellett ülnöm először 10 aztán kb 15 percre (pedig csak 3-4 oltba kellett mennem és húzós bőrönd volt nálam, szóval cipelnem se kellett) és hogy néha belenyilall valami a medencém környékén. Ez állítólag azt jelenti, hogy kezd beékelődni, vagy valami hasonló. Talán a hasam is lejjebb van egy kicsit, de valószínűleg csak képzelődön. Az ilyesmit nem lehet mérni.
Megszáradt a parketta, megyek folytatom a suvickolást.