Másiktól kaptam egy új okoskönyvet ezúttal az első évről. Rögtön azzal kezdi, hogy eldöntöttem-e már, hogy szoptatok vagy tápszert adok a gyereknek? Még hogy eldöntöttem?! Én úgy tanultam az anyukámtól, hogy a kisbabák a mama pocakjában nőnek meg, aztán amikor kibújnak (na jó, arra kezdek rájönni, hogy ez a kibújás enyhén eufemisztikus), a mama cicijéből szopiznak. Nem is értem, mit lehet ezen eldönteni. Persze van olyan, hogy az ember lánya nem tud szoptatni, vagy csak kevés ideig, és valami pótmegoldást kell keresni, de hogy lehet előre eldönteni, hogy én márpedig nem szoptatok ezért meg ezért. Főleg, ha az ok (mint sok okoskönyv és okoscikk leírja) az, hogy az apa idegenkedik, vagy becsmérlő megjegyzéseket tesz.
A másik dolog, hogy mennyire van az ember kétségbeesve, hogy most aztán minden felborul, semmi nem marad a régi az életéből. Hét miért is maradna? Az ember nem azért szül gyereket, hogy aztán ugyanúgy bulizni járjon minden héten.
Aztán rájöttem, hogy nekem is vannak valami elvárás-szerű dolgaim. Például nem szeretném, ha soha sehova se lehetne menni gyerekkel együtt, mert neki mindig ugyanabban a percben, helyen, pozícióban, megvilágításban, társaságban kell ennie/aludnia/játszania, mint ahogy megszokta, különben katasztrófa van. Nem szeretném, ha amikor alszik, meg se lehessen pisszenni az egész háztömbben. Persze vannak ötleteim, hogy kb merre induljak el ezen vágyak megvalósítása érdekében, de a lényeg akkor is az, hogy nem, nem fogok itthon ülni napi 24 órát és őt bámulni.
Persze nem a
nemlétező karrierem hiányozna, mint ahogy a könyv sugallja. De ne áltassuk magunkat, hosszútávon nagyon nem előnyös, ha minden csak a gyerek körül forog se nekem, se neki. Inkább mindent, amit csinálok, vele együtt szeretnék csinálni. Ha dolgom van, vagy csak a barátnőimmel találkozom, viszem magammal. Ha főzök, akár magamra kötöm a hordozóval. Később együtt tudunk főzni, takarítani, ami így lehet, hogy háromszoros ideig tart, de egyrészt együtt vagyunk, másrészt megtanulja, hogy ezek a dolgok hozzá tartoznak a mindennapokhoz. Én ezt nem tanultam meg kiskoromban, és most nagyon hiányzik, hogy természetes legyen. Persze mindig lesz olyan idő is, amikor semmi egyéb dolgom nem lesz, mint hogy ráfigyeljek.
(Jaj, kezd túlpörögni az agyam, ideje annak a gyakorlati próbatételnek...)
Ennek van így értelme?
Van.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésA jó nevelés titka a szülői egyetértés.
Szerintem is.
VálaszTörlésEszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt Berlinben volt egy Gestaltos szakmai műhely, és az egyik szervezőnek kb. háromhónapos gyereke. Együtt jöttek, és lényegében végig ott voltak, arra már nem emlékszem, hogy bent szoptatott vagy a termen kívül.
Máskor egy másik tanácsadó cégben volt gáz, és megkértek, hogy dolgozzak velük egy napon át, hogy ki tudjanak mászni. Az egyik főnéninek volt egy másfél éves gyereke, fontos volt, hogy ott legyen, kérdezte, hogy akkor is jöhet-e, ha hozza a gyereket. Ott volt a gyerek végig, elég jól bírta, és nekünk is csak néha és csak kicsit vonta el a figyelmünket, de nem akasztott meg semmiben.
SZia Eszterke:)
VálaszTörlésCsak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mintha magamat hallanám olyan hét éve, mert Samu is februárban született....
Mostani fejemmel meg annyit teszek hozzá, hogy igen. Lehet sokmindent gyerekkel együtt végezni/tenni-venni. CSak az elején legyen elég türelmes az ember lánya, hogy kifundálja, vajon ennek a speckó babának, aki a mienk, tényleg jó lesz-e. Minden baba más, és persze, hogy sok dologhoz hozzá lehet szoktatni, de mégis van olyan Pirinyó, aki nehezebben alkalmazkodik, és akihez nehezebben megy alkalmazkodás.
Ikrek anyjaként Ranschburghoz meg annyit, hogy : GENETIKA. Irtó sokmindent hoznak magukkal. Még életemben ennyire különböző két temperamentumú gyereket nem láttam, mint az ikreimet.
Még egy: Ha van kedved elküldöm Neked a szülésfelkészitőm anyagait, amit tartottam még otthon. Mi ott főként a háborítatlan vajúdásra, annak testi-lelki folyamatára koncentráltunk. Csak egy emilcim kell hozz, meg a kedved:)
Hajrá, most kezdődik Életed legizgalmasabb része!!!
A másik Eszterke:)
Hú, az tök jó lenne, köszönöm! :) (nadas.eszter kukac gmail.com)
VálaszTörlésEgy kicsit lehet, hogy félreértelmeződött közben ez a bejegyzés. Nem tervezek semmilyen programot a szülés utánra, csak nem szeretném mindkettőnket bezárni a lakásba. Minden kötelező és konkrét időhöz kötött programot tudatosan távoltartok magamtól. (Ez elég nehezemre esik egyébként, mert általában 3 dolgot csinálok egyidőben és ha valamelyik kiesik, még hatot találok a helyére tízpercen belül. :) )
Te meg írj többet a blogra! :)
Puszi!