Lufi

Úgy érzem magam, mintha a hasamban egy lufi lenne, amit valaki folyamatosan fúj, míg már majdnem szétpukkan. Ettől nyilván teljesen függetlenül Hillel a bölcsiben naponta ötször elmondja, hogy hábálon mitpocec - a lufi kipukkad... De nem csak egyre nagyobb a lufi, hanem lüktet is, néha kemény bizonyos helyeken, kinyúlik belőle egy kéz vagy egy láb, és főleg kezd nagyon nehéz lenni. Ez arra enged következtetni, hogy nem is igazi lufi és nem levegő van benne.
De komolyan, most kezdődött a "mostmár igazán vége lehetne" időszak. Ami nem túl jó, a számlálót figyelembe véve. Nem tudok aludni, mert 6-7 óra után felébredek a hátfájásra. A könyvek meg a fórumok csak azt mondják, hogy tegyek a lábam közé párnát meg hogy ne hajolgassak stb. De nem nappal fáj, hanem fekvéskor. Olyankor nem hajolgatok. Nem tudom, mit csinálhatnék. Ezen kívül sikerült még búcsúzóul elkapnom valamit a bölcsiben, úgyhogy most tele a fejem meg az orrom. És hogy én se maradjak ki a jóból, ma a gyomrom is fájt. Már kicsit jobb, remélem, csak átmeneti volt. Bár az ultrahangos mondta, hogy hajas babánk lesz. Majd megbeszélem vele, hogy vegye ki a haját (meg a lábát) a gyomromból.
A lányok a bölcsiben nagyon kedvesen segítenek, ma nem kellett csinálnom kb semmit. Csak valahogy az egyhelyben állás/ülés is nehezemre esett. Nem tudom, honnan lehet tudni, hogy már közeleg a szülés. de most úgy érzem, hogy nem fogjuk kihúzni februárig egyben. Még jó, hogy tegnap beszereztem a hálóinget a kínai boltban.