Babaskype

Dovi: Szia!
Joel: Szia! Na mi újság? Milyen napotok van?
Dovi: Egész nyugodt, ma eddig nem csinált nagy hülyeséget.
Joel: Akkor jó. Kiheverted már a múltkorit?
Dovi: Ja, kezdem. De komolyan, kinek jut eszébe 40 fokban még egy farmert is feladni a gyerekére, amikor amúgy is a kendőben hurcol? És még abban a túlfűtött rendelőben sem szedte le rólam, pedig más gyerekek egyszál pelenkában flangáltak. Sokszor kértem pedig... Süketek ezek, komolyan.
Joel: Hát igen, fárasztóak ezek az anyák. Állítólag az első három hónap a legnehezebb, utána már csak jobb lesz.
Dovi: Csak látnám már...
Joel: ...
Dovi: Nálatok van valami újság?
Joel: Nem sok.Anyám folyton valami kis szögletes izével közelít felém, aztán úgy egy méterre megáll, és csak tartja. Nem tudom, mire jó, de ha mosolygok, mindig boldog. Próbálom szórakoztatni, addig se engem izélget.
Dovi: Jaj, olyan cucc nálunk is van, remélem, nem valami újfajta fegyver.
Joel: Hú, remélem nem. Bár ha az is, nem fáj.
Dovi: Lehet, hogy csak később fog, mikor nagyobbak leszünk.
Joel: Lehet.
Dovi: Mit meg nem enged az ember az anyjának!
Joel: Csak nehogy elkényeztessük őket!
Dovi: Igen, nem szabad mindent hagyni nekik, meg minden szavukra ugrani...
Joel: De olyan édesek, mikor örülnek!
Dovi: Ez igaz. Alig várom már, hogy összehozzuk őket, és együtt játszanak. Mi addig végre beszélgethetünk.
Joel: Apafronton mi újság?
Dovi: Kezd belerázódni. Nincs valami sok önbizalma, pedig jobban elférek a kezében, mint a Mamáéban. Nálatok?
Joel: Semmi új, mi tök jól megvagyunk. Tök jófej, mindig szórakoztat, és sose kell aludnom. Bezzeg mikor átad Anyának, ő rögtön azzal jön, hogy késő van, bla bla bla...
Dovi: Az én apám is szórakoztat. Bár ő közben azt hiszi, hogy unatkozom, mert nem beszélget velem, de valójában rettentő szórakoztató... Majdcsak megtanul beszélni, akkor majd jobban megérjük egymást. Addig is nyugodtan gőgicsélhetne, miért nem tudja, hogy így fog megtanulni normális nyelven kommunikálni?
Joel: Nincs mit tenni. Nem olvassák az okoskönyveket. Pedig lenne rá idejük, nem lóg rajtuk mindig egy Anya, akitől ne tudnának mással foglalkozni.
Dovi: Jaj, a tied is állandóan a szádban van? Nem bírnak ezek nélkülünk létezni. Rám hólyag nőtt a ettől az egésztől.
Joel: Igen, bár mostanában valami műanyag cuccot is dugdosnak a számba. Valami anyapótlék lehet, mert ezt Apa csinálja. Biztos készülnek valamire.
Dovi: Ajjaj. Nekem ezt még nem csinálták. Jön belőle valami?
Joel: Jön valami cucc, egész olyan, mint a tej, csak valahogy mindig kihűl. Viszont gyorsabban jön, sokkal könnyebb így enni.
Dovi: hmm...
Joel: Még szerencse, hogy melegen finomabb, különben csak így kérnék ezután.
Dovi: Én is kipróbálnám...
Joel: Nem tudom, hogyan vehetnéd rá őket. Ha itt lennél, adnék szívesen.
Dovi: Jaj, ez a másik, nem tudom, meddig fognak még ebben az országban tartani. Én rendes iskolába akarok járni!
Joel: Csak észhez térnek addigra.
Dovi: Reméljük.
Joel: Na, látom lassan mennem kell, már veszi elő a babakocsit. Kíváncsi vagyok, mit talált ki, már megint.
Dovi: Jól van, akkor én sírok egy kicsit, már biztos unatkozik szegény Mama egyedül a konyhában.
Joel: Akkor majd beszélünk
Dovi: Ok, szia!
Joel: Szia!