Ha kedd, akkor Tel Aviv

Ma megint Tel Avivban voltam. :) Jobb híján. Mert ugye nem tudtam elmenni Cfátra a megbeszélés miatt. De majdnem erről is lemaradtam drága Yonit antikreativitása miatt. Kérdeztem, hogy mi hogy lesz. Fél 1-kor indulás a hostelből, nekem elvileg 12-ig volt megbeszélésem, esélytelen, hogy fél óra alatt odaérjek. Kérdeztem, hogy lehet-e valamit tenni, hogy ne maradjak le két kirándulásról is egy egy órás megbeszélés miatt. Erre reakcióul mintaszerű bociszemeket produkált és kissé félrehajtott fejjel kipréselte a száján, hogy szoooorrrrrri.... Mondtam, kösz. Aztán írtam egy e-mail Mike-nak (ő kicsit nagyobb főnök, mint Yonit, de sokkal értelmesebb), még este válaszolt, hogy megoldjuk. Aztán reggel hívott, hogy hol tudok felszállni a buszra. Ennyit a dolog lehetetlenségéről. :)
Amúgy a professzor (néni) egész rendesnek tűnt, nyílván nem tudott sokat mondani a képeimről így elsőre, de azért tetszett neki. Meg mondta, hogy tulajdonképpen nem ő fog velünk foglalkozni, ő csak azért van, hogy találjon valaki hozzánk illőt, akivel kéthetente tudunk konzultálni. De mostmár egy hónapja itt vagyunk, kéne, hogy történjen valami. Holnap bemegyünk nagyítani, úgyis a magyar srác (Soli -Zoli?-) lesz ott felügyelni a dolgokat.
Szóval végül elmentem Tel Avivba megint, megnéztünk egy múzeumot, egy temetőt, meg sokat beszéltünk róluk. Érdekes, hogy az órát ugyanaz a Steve Israel tartja, aki Szarvason is tart néha mindenféle előadásokat, és akire úgy emlékeztem, hogy "ja, az a pasi, akinek az angolját egyáltalán nem értem". De most valahogy értem. Biztos változott a kiejtése... :)

Közkívánatra

Ez a Hágádám :)

Kívül:Belül:

Hátul:

Ja, ennek elfelejtettem címet adni...

Éééés igen, ma sikerült végre a kezembe venni a fényképezőgépet is. :) Egy teljes tekercset fényképeztem Jemin Moséban. Ez egy nagyon szép és nagyon drága városrész. Majd meglátjátok, elvileg holnap megyek nagyítani. Hamár a Cfát túráról lemaradok...
Aztán vettem magamnak egy macesz alakú Hágádát is. :) Aztán elkéstem az órámról, mert nem bírok kiigazodni ezen az amerikai óraszámításon, hogy mindig csak számokat mondanak, semmi negyed vagy fél... De mivel egy rabbi tartotta az órát, mikor megmutattam neki a hágádámat, megbocsájtott. :)

Szombat + egyebek

Tök jó volt a szombatom, mert vacsorára is meg ebédre is vendégségbe mentem. :) Szóval semmi főzés. :) Péntek este a program egyik szervezője hívott meg. először elmentünk zsinagógába, valami jó kis éneklős helyre. A lány, aki velem volt, most volt először olyan helyen, ahol el vannak választva a nők és a férfiak... A vacsorán kb. 10-en voltunk, kedvesek voltak, nyilván mindenki angol anyanyelvű... Nem értem én ezt, mások is laknak ebben az országban?! Mert hogy a szombati ebéd szintén angolul zajlott az egyik tanáromnál, akik egyben az itteni fogadott családom is. Valószínűleg náluk leszünk a széderen is. Azért jó lesz. :)

Meg voltam pár napja azon a tanuláson. Háááát.... Végülis érdekes volt először életemben élőben látni egy női rabbit... Mindegy, nem ez volt a baj, hanem, hogy nem tanultunk semmit. Valami furcsa meditáció szerűséggel kezdte (de én csaltam és nyitva volt a szemem ;) ), aztán éneklés, majd megmutogatta a férje (rabbi+festő) által festett hágádát. Tényleg szép volt mondjuk. Megerősítette bennem az elhatározást, hogy én is illusztráljak hágádát. Aztán tanulás gyanánt megkérdezte, hogy van-e valami kérdésünk Peszahról.

Művészet ügyben próbálok haladni. Úgy volt, hogy elmegyek két napra Cfátra körülnézni ezügyben, de nem tudok, mert pont akkor van találkozóm a professzorral, aki havonta egyszer nagy kegyesen a rendelkezésünkre áll... Mindegy. Festettem még kétszemű lakótévéket (házakat) meg foltokat együtt. Most akkor kérdés, hogy lehet-e együtt konkrét festészet az ábrázolással. De rá fogok jönni a titokra, mire diplomáznom kell. :)
Ezt meg ma láttuk:

Ezek meg az idióta többiek, amikor buszra várnak:


Azért kedvesek. :)

Csak, hogy valami újat mondjak...

...megfáztam. Mondjuk végülis elég sokáig bírtam, már négy hete itt vagyok. :)

Művész óra

Tegnap volt az első kiállításnézős óra, rögtön Tel-Avivban. :) Érdekes volt, bár majdnem megfagytam... Amikor leszálltunk a buszról, napsütés volt és meleg, úgyhogy legtöbben fönt hagytuk a kapátunkat, de amikor kijöttünk a múzeumból, hogy körbejárjuk a várost és összehasonlítsuk a bauhaus házakat az eklektikusakkal, már jég hideg volt és eső. :S A busz meg nem jött értünk korábban valamiért.
A kiállítás különben nem volt annyira rossz, mint az eddigiek, volt néhány dolog, ami tetszett. A téma adott volt: Hommage a Van Gogh. Ez így rendben is van, csak nem értem, hogy az emberek 90%-ának miért a levágott fül szori volt a legfontosabb. Az elsőn még nevettem, de a tizediken... De ez a szotyis nagyon bejött. :)

Új szoba :D

Az egyik lány közben meg is unta a helyet, és hazament, szóval átköltöztem a helyére. Ami változott:

• Saját szoba
• A többiek vegetáriánusok --> minden kóser
• Az egyik lány szombatot is tart :)
• Csak hárman vagyunk
• Tisztább a szoba
• Jobban folyik a víz
• Jobb a fűtés, meg nincs annyi utcai fala a szobának
• Nem az építkezésre néz az ablakom

Asszem ennyi előnyét fedeztem fel eddig... :)

אני מדברת עברית

Tegnap voltam vásárolni. Néztem kendőket (iszonyú drágák voltak, nem sok hiányzott, hogy megmondjam az eladónak, hogy tök jó, hogy kézzel készültek, mert hazamegyek és megcsinálom a saját kezemmel...), a következő beszélgetés zajlott le az eladó és köztem:

Eladó: Miben segíthetek? Meg még hosszú duma (héberül)
Én: Beszélj lassabban! (héberül)
Eladó: Tudsz angolul? (angolul)
Én: igen, de héberül szeretnék beszélni, csak légyszíves, lassan. (héberül)
Eladó: De ha jobban tudsz angolul, akkor úgy kényelmesebb, nem? (angolul)
Én: De, de akkor sosem tanulok meg héberül... (angolul)
Eladó: Ez meg ez a cucc ennyibe kerül, "handmade" stb. (angolul) ennyibe kerül (héberül, olyan sebességgel, mintha hülye lennék)
Ott is hagytam.

Aztán vettem sajtot.
Eladó: Mit kérsz? (héberül)
Én: Ebből a sajtból. (héberül-maradjunk annyiban, hogy a mutogatás vegyítve némi nyelvtudással, egész célravezető tud lenni)
Eladó: Az a másik olcsóbb, és ugyanolyan jó. (héberül)
Én: Ok, köszönöm, legyen az. (héberül)
Eladó: Mennyit?
Én: Száz grammot (ezek ilyen bénán számolnak), vagyis inkább 200-at. Így kell mondani, hogy 200-at? (héberül)
Eladó - kijavított, megkérdezte, milyen nyelven tudok, meg hogy mit csinálok itt, meg még gratulált is. És egy szót nem szólt angulol.

És ez a kettő 15 perc különbséggel történt. :)

Aztán voltam olyan béna, és otthagytam a sajtot, miután kifizettem. Az otthoni Tescós tapasztalatok alapján nem gondoltam, hogy van értelme visszamenni, de azért tettem egy próbát. És megvolt! :) Ezek után senki ne merje szidni az izraeli hozzáállást!

Öcsi kutya :'(

Szombat 3.

Most végre találtam valakit, aki mondott egy értelmes helyet szombatra. Saja, az izraeli szomszédunk, nagyon kedves és közvetlen. Ez abban nyilvánul meg, hogy bármikor felbukkan tetszőleges helyen. Mondjuk mások szobájában. De azért aranyos, próbálja ezeket az amerikaiakat héberül tanítani. Meg engem is persze. Szóval ő ajánlott egy helyet. Egy utcára innen, Askenáz, ortodox, fiatalok vannak, minden tökéletes. :) Igazából egy öregek otthona, de minden szombaton (meg ahogy hallottam roshódeskor) is van ott ima, és rengeteg kisgyerek meg terhes nő. :) Meg volt ma egy aufruf is, de nem ám kis puha cukorkákat dobáltak, mint mi, hanem csokiszeleteket...

Ja, és megyek szerda este róshódes lánytanulásra!!! :) Majd mesélek! Sávuá Tov!

Tömegközlekedés...

Azt hiszem már említettem pár dolgot a buszokkal kapcsolatban, de a mai élményem a sukról hazafelé arra indított, hogy írjak erről egy egész bejegyzést.
Először is két buszról van némi fogalmam, hogy merre járnak és mit csinálnak. Van a 18-as, ami egész sűrűn, kb 20 percenként jár. ez elég jó járat, mert nagyon hosszú a pályája, majdnem mindenhova el lehet menni vele. Egy baja van, hogy nem tudom, visszafelé hol kell rá felszállni, mert építik a villamost (kb 4-5 éve) és fel van túrva a fél város. Viszont a ház előtt tesz le. Van még a 12-es, amivel iskolába kell menni, és jó, ha félóránként jön egy. szóval vagy elkésünk, vagy fél órát várunk ott. Ezért kitalálták páran, hogy gyalogolnak reggelenként. Csatlakoztam is hozzájuk, mert így is 3/4 óra az út, és nem kell buszra várni. :) Amúgy megkérdeztem egy könyvesboltban, hogy van-e olyan térkép, amin rajta vannak a buszok. Hát nincs. Minek is lenne, amikor folyamatosan változik a közlekedés és a város.
A sofőrök vezetési stílusa is elég különös. Szoktam látni néha a buszon imádkozó embereket, először nem értettem, hogy miért imádkoznak a buszon is, de aztán rájöttem... Az egyetlen túlélési technika, ha leülsz és kapaszkodsz. Ehhez nem árt még, ha elmondasz néhány zsoltárt is. :)
A leszállás is külön kihívás, vagy legalábbis az lenne a magyar sofőrökkel, mert ugye oda kéne menni az ajtóhoz a megálló előtt, de felállni életveszélyes. Szerencsére azért ők kicsit másképp állnak a dolgokhoz, és nem olyan szívbajosak a megállón kívüli megállástól, mint a magyarok. :) Ha véletlenül mégsem várná meg, amíg az öreg néni végigvonszolja a tömegen a gurulós bevásárlószatyrát, csak oda kell kiabálni, hogy "náááág, reeeegááááá".
Meg mindenki az első ajtón száll fel, és bemutatja a bérletét, vagy vesz jegyet. Nagyon vicces kis pénztartó ketyeréjük van a vezetőknek, hogy ne kelljen a visszajárót kiválogatni. Viszont amíg az utolsó fizet, a busz rendszerint elindul, és az első pár métert nyitott ajtóval teszi meg, csak a "feeling" kedvéért...
A sukról hazajönni pedig a legnagyobb kihívás a buszokkal kapcsolatban. Szerintem a Jeruzsálemben közlekedő összes busz megáll ott. Tehát iszonyú tömeg van, mindenki hatalmas cuccokkal felpakolva, mivel vásároltak ugye. A buszok meg csak jönnek, csak jönnek. Mert hogy általában 4-5 áll egymás mögött a megállóban. Ez azért is vicces, mert a hátrébb álló buszok is kinyitják az ajtót, de ha elöl állsz, nem látod a számát persze, és az ezer ember között meglehetősen nehéz helyezkedni (pedig tudjuk, hogy csak az a fontos). De végülis ez sem baj, mert ha nem nyitja ki az ajtót a vezető, csak be kell kopogni...

Végre

Ma voltam kiállítást nézni! :) kettőt is láttam rögtön, az első felejthető volt, tájképek, emberek, tenger... A második nagyon jó volt, kár, hogy 3 Litván művész állított ki. Hát ezzel sem kerültem közelebb az izraeli művészethez... viszont találkoztam egy emberrel ma, aki tart valami izraeli művészet órát, és heti egy kiállításnézés is van. (Pont, mint Beke :) ) Talán az érdekesebb lesz, bár az emberke képei elég gázok... Mint kiderült, ő is kiállított a Merkazban, ahol voltam tegnap a megnyitón, de nem azok között a kevesek között volt, akik valami művészethez közelit alkottak... Ezt azért nem mondtam meg neki. :) De ez a Litván nagyon jó volt. Meg majd elmegyek az Izrael Múzeumba is nemsokára, csak arra egy egész nap kell.

שום דבר

Igazából nincs semmi újdonság errefelé. Még mindig hideg van, még mindig nem fotóztam és még mindig nem vettem szőnyeget meg függönyt. Viszont voltam ma megnyitón. Attól eltekintve, hogy nem igazán voltam még olyan megnyitón, ahol kóser volt a kaja, elég vacak volt. Nem tudom pontosan kik állítottak ki, de ahogy elolvastam, nem igazán jártak szakirányú végzettséget adó oktatási intézménybe... Meg általában, elég romantikus errefelé a művészi hozzáállás. De találkoztam egy fiúval, aki a Bezalelre jár, úgyhogy meg fogom kérni, hogy vigyen be körülnézni.

Festés :)

És, megvan a műteremkulcs!

Ez a műterem:

Igazából hárman használjuk, de egyrészt a többiek fotósok, úgyhogy annyit nem fog nekik kelleni, másrészt csak nekem van hozzá kulcsom. Hehehe! :)

Festettem is:




Hasonlít?

Zsinagóga körút

Tegnap este végre sort kerítettem rá, hogy meglátogassam közelebbről is a szomszéd házban lévő zsinagógát. Kívülről elég sivár és kocka alakú, de belülről meglepően szép, és díszes. Gyanúsan díszes. A nők helye a karzaton van és mehice van feltéve (föntre). Amúgy gyönyörű volt. Tényleg. Mondjuk volt pár fura dolog, amiből gyanítottam, hogy ez nem pont az a hely... Például mikor odaértem, számomra teljesen újszerű dolgot mondtak. Arra még hamar rájöttem, hogy ez a Sir HáSirim. Ezután már csak néha toldottak be ismeretlen, az imakönyvemben sem szereplő dolgokat. Viszont szinte nem is énekeltek, de mindent végigmondtak hangosan. A Lehá Dodinál pedig végig hátrafelé fordultak. Volt két nagyon öreg néni, meg néhány fiatal lány, szóval nagyon jó hangulata volt az egésznek. Aztán a végén megkérdeztem, hogy mikor kezdenek reggel, azt mondták, hogy kb fél 8-kor van tóraolvasás... Hát jó. Azért rákérdeztem, hogy szfaradiak-e. Nuszah parszihoz volt szerencsém. :) Kérdeztem, hogy van-e valahoz askenáz, erre valamit magyaráztak, hogy a körforgalom után vagy valami hasonló (mindezt a beszélgetést héberül folytattuk). Mivel láttam ott egy zsinagógát, gondoltam megpróbálom reggel. Kb 8:20-ra értem oda, már javában tartott persze. És amikor megláttam, hogy milyen szépen körben ülnek, majdnem visszafordultam. :) A lány vagy nem tudta, hogy ez is szfaradi, vagy egy tök másik zsinagógára gondolt. Nem baj, ez is érdekes volt. Láttam legalább alija-árverést is. Meg a nénik is kedvesek voltak. Sávuá tov! :)

:) +

Ja, és kihagytam, hogy Marianntól visszafelé jövet kizárólag az ösztöneimre hallgatva megtaláltam a rövidebb utat hazafelé. Elő se vettem a térképet. Mint egy jó csacsi (vagy valamilyen másik állat), aki mindenhonnan hazatalál...

:)

Csak hogy ne higgyétek, hogy minden olyan rossz itt, elmesélem, hogy tök jó órám volt ma. :) A címe "jewish texts", gyakorlatilag Talmud. Tök jó fej a tanár (egy ortodox rabbi), egész jól értem a dolgot, van szünet a közepén, és olyan dolgokról van szó, aminek a nagy részét tudom. :) Ez azért jó, mert szokom legalább az angolt, hogy amikor már komolyabb dolgok lesznek, akkor is értsem. Mondjuk valószínűleg én tudok a legtöbbet a csoportból. Ez persze nem nekem dicséret, hanem a többiekre nézve ciki.

Meg ki is mostam a cuccaimat, meg meg is szárítottam őket. Meg találkoztam Mariannal, úgyhogy tök jó napom volt. Holnap megyünk együtt a sukra bevásárolni Sábeszre.

semmittevés

Ma egész nap ki se tettem a lábam az utcára. :) Ez a legbiztosabb módja, hogy ne tévedjek el.

Ez a konyhaszekrény:

Ez van...

Műterem helyzet

Múltkor azt álmodtam, hogy úgy mentem haza, hogy nem festettem semmit... Muszáj lesz Yonitot többet nyaggatnom, hogy másoltassa már le nekem a műteremkulcsot, amit két hete ígér, meg szerezzen egy asztalt.

Eszterke térképet olvas

Miután tegnap hárman vesztünk el, ma a megila olvasásra menet úgy döntöttem, miért ne próbálnám meg mindezt egyedül? A Yonit által javasolt 3 zsinagóga közül kiválasztottam a modern ortodoxot, kis nehézségek után meg is találtam a térképen (Lifshitz utcának volt írva mindenhol, de a térképen Nahum Lifshitz volt, úgyhogy ezért nem volt az L betűnél). Gondoltam: térképem van, néhány utca távolság, 10-15 perces út. De hogy biztos odaérjek, elindultam ¾ órával hamarabb. Csak éppen az ellenkező irányba… Kb 10 perc gyaloglás után ez ki is derült, és visszafordultam. Mindenfelé kérdezősködtem, a térképen csak iszonyú nagy kerülővel volt út. Eléggé kétségbe voltam esve, mert nem nagyon volt más lehetőségem a megilát meghallgatni, csak ez, mert a többi helyen korábban kezdtek, és addigra már befejezték. Aztán mikor már tényleg a sírás határán voltam, megtaláltam. Ez volt 8-kor (3/4 8-kor kezdtek). Ékes héberséggel megkérdeztem az első utamba eső öregembert, hogy hol a megilaolvasás. Erre közölte, hogy már vége. Kérdeztem, hogy lehet vége, ha egyszer negyed órája kezdődött. Ennyire még az izraeliek sem olvashatnak gyorsan. Azért megkérdeztem, hogy holnap akkor mikor kezdenek. Akkor szólt egy nő valahonnan a folyosó túlsó végéből, hogy még van egy olvasás, arra bemehetek. (Mert hogy előtte 6-kor volt egy családi megilaolvasás, aminek tényleg vége volt már, de én erre akartam menni alapból) Épp akkor fejezték be a márivot, szóval legalább a megilát hallottam az elejétől. Megnyugodtam, minden tök jó, holnap visszajövök, 9:15-től női megilaolvasás van, még visszafelé megnézem és lemérem az utat, és minden rendben lesz. Hát nem volt. Megint elvesztem. Nem fordultam be valahol, ahol kellett volna. Viszont találtam egy lányt, aki elkísért, mert pont arra lakott. Csakhogy mindenféle kertek alatti térképen nem jelölt utakon mentünk, úgyhogy esélytelen, hogy holnap reggel megtaláljam megint.  Ez van. A lány különben kérdezte, hogy mi a fenéért mentem ilyen messzire, mert ott is van egy csomó zsinagóga, ahol lakom. Mondjuk azért, mert azt hittem, ez is közel van, meg mert nem tudtam, hogy máshol mikor kezdenek. Ebből csak az változott, hogy tudom, hogy ez messze van.

Egy kedves történet mára is...

Ma reggel kicsit tovább aludtam, mert az első órára nem kellett bemennem. A héber 10:40-kor kezdődött, úgyhogy hárman együtt elindultunk 10-kor, mert ritkán járnak a buszok. Hát igen, tényleg ritkán járnak, fél 11-kor szálltunk fel. Mivel eddig kétszer voltunk ott, és mindkétszer Yonittal, nem voltunk benne biztosak, hogy hol kell leszállni. Nagyon figyeltünk, de mégis sikerült eggyel továbbmenni. Még jó, hogy egy néni szólt, így csak eggyel mentünk túl. Viszont elég messze volt a két megálló, és ugye a busz miatt pont 10:40-kor szálltuk le a másik megállóban. Így esélytelen volt, hogy időben odaérjünk. Azért elindultunk gyalog. Fél perccel később megjelent a busz mögöttünk. Nem baj, követtük, bár ötletünk sem volt, hogy hol vagyunk. Aztán egyszer csak megláttuk a célt. Egy szakadék alján. Úgyhogy elkezdtünk keresni valami utat lefelé, de nem találtunk semmit. Aztán megláttunk egy lányt lépcsőn felfelé jönni, rohantunk, mintha 3 napja a sivatagban lennénk. A lány egy házból jött ki. Aztán azért megkérdeztem, hogy valahogy le tudunk-e jutni. A lány elirányított minket, be kellett mennünk a házba, ott le a földszintre, ott ki, még egy kis terepgyaloglás, és már ott is voltunk. Mindössze 25 perc késéssel. Viszont jó hír: kezdenek kijönni a szeplőim. :)

Első tanítási nap :)

A 4. héber csoportban vagyok (6-ból) :). Egész jó az óra, csak nyilván mindenki amerikai ott is, szóval folyton angolul beszélgetnek. Ez elég zavaró, mert nem tudok tőlük figyelni, szóval, ha holnap is ez lesz, szólni fogok nekik. Volt még egy óránk zsidó misztika vagy valami hasonló. Érdekes volt, csak a tanár amerikai, nyilván, mint mindenki. Szóval kb a feléig tudtam figyelni, aztán kikapcsolt az agyam. Viszont utána Purim programot csináltunk valami napköziféleségben. Tök jó volt, mert a gyerekek csak héberül beszéltek :) Ami azért volt vicces, mert nem tudtak semmit elmagyarázni, csak megismételték a szót lassabban... :) De nagyjából azért sikerült mindenki arcára azt festenem, amit kért. :)
Megyek hámántáskát sütni! :)

Első szombat

Úgy volt, hogy péntek este bemegyünk az óvárosba, és ott imádkozunk. Kérdeztem Yonitot a madrichát, hogy akkor mégis mikor gyújtsak gyertyát? Azt mondta, hogy itthon, indulás előtt és majd gyalog megyünk. Meg is írta mindenkinek, hogy gyaloglás lesz. Gondoltam, minden rendben, meggyújtottam a gyertyát, lementem, és kiderült, hogy jön egy busz, és azzal megyünk... Remek. Szerencsére itt volt Mike, aki valamilyen vezetőféle, de ő legalább tart szombatot. Kissé leteremtette Yonitot, de ettől még gyalogolnom kellett. Még jó, hogy az egyik lány (Stefanie) eljött velem. Szerencsére ő elég sokat beszél, úgyhogy nekem nem kellett annyit. :) Végül a Falnál imádkoztunk, ami nagyon jó volt. Vicces volt, hogy kb 20 féle szertartás zajlik egyszerre. Voltak egyedül vagy gyerekekkel lévő asszonyok, lányok, mindenféle csoportok, körben éneklő katonák, és legalább ötször hallottam a Mizmor leDávidot...

szoba

Tegnap úgy döntöttem, hogy elkezdem végre művészeti tevékenységemet, és kidekoráltam a falamat. :) Meg találtam egy méteráruboltot, ahol volt 30 sékelért szőrös vastag anyag, abból fogok venni majd szőnyegnek. :D Akkor már egész barátságos lesz.

utolsó csepp

Ja, és azt kifelejtettem, hogy arra értem haza, hogy a fűtés nem megy plusz a drága szobatársam nyitva hagyta az ablakot... Szóval most az eddigihez képest is dupla ruhában alszom. Pedig már olyan jó idő volt nap közben...

Koncert

Asszem, ma elkövettem ittlétem első nagy baklövését.
Az úgy volt, hogy elmentem egy koncertre. Igen, tudom, rá kellett volna keresnem előbb az előadóra. De nem tettem. Szóval először is rengeteg ember volt, és mind sikoltozott. Aztán meghallgathattunk egy fél órás beszédsorozatot arról, hogy mennyire jó, hogy itt vagyunk Izraelben, és hogy ugye szeretünk itt lenni, és ugye milyen jó, hogy mind zsidók vagyunk... Úgy éreztem, szétrobban szívem a sok érzelemtől és áhávától (persze a zene is végig csupa ilyesmiről szólt, nagyon megható hangon). Majd ezután kezdődött a koncert. Azt hittem, ezek után elég lesz nekik egy óra ebből a nem túl jó zenéből, de nem. Amikor másfél óra után elkezdték bemutatni a zenekart, kicsit megnyugodtam. De akkor még nem tudtam, hogy fél óra ráadás lesz. ÁÁÁÁÁ!!! És ehelyett beszélgethettem volna a húgocskámmal...

http://www.youtube.com/watch?v=i0PWukxRV8U

Na-nah-nahman meumán

Van ám éjszakai élet...


Ők egy hászid közösség tagjai, akik a rebbékük, az umáni Náhmán tanításait követik. A lényeg, hogy mindenkit felvidítanak, az utcán táncolnak, néha a piros lámpánál kirángatnak embereket az autóból, táncolnak egy kört, aztán mennek tovább. Persze árulnak mindenfélét: nyakláncot, könyvet, ilyesmi. De szerintem nekünk is így kéne koldulni...

Számla

Ezek a zsidók...

Tijul

Itt voltunk:


Élőben ilyen:


Vízesés


Végülis így is lehet kirándulni...


Ők már egész liberálisak


Ez a Holt tenger:

Szoba

Nappali/előszoba/étkező



Konyha


Ágy

Hírek

Ma voltunk a fotósuliban. Durván jónak tűnik. :) Majd lefotózom, csak most csak körbementünk egy fiúval. Meg van ott valami "Új zene" osztály, úgyhogy majd őket is megkeresem. Pont az, amire szükségem van. :)
Ja, és vettem ma két sapkát. :)
Holnap pedig a sivatagba fogunk kirándulni, ott talán tényleg meleg lesz. Na jó, azért már itt sem rossz, kezdem megszokni, és csak estérre hűlt le nagyon, napközben tök jó volt.

És kibírtam és nem vettem!!! (én hős)

Nem lenne baj, ha nem minden reggel a mellettem lévő építkezés zajára ébrednék...

Mai események:

• sok-sok amerikai beszéd
• vásárlás közösen (sajt :) )
  
• sok előadás mindenféléről szintén amerikaiul
• héber teszt - jobban ment, mint gondoltam
• nem volt idő átalakítót venni a notebookhoz, aminek a dugója fél mm-rel nagyobb a konnektornál
• este pedig vacsival csábítottak el egy idióta és fárasztó "have fun" játékra
• de napközben azért annyira nincs hideg, csak este hűl le (kell vennem melegítőt)
• melegvíz csak akkor van, ha egy órával hamarabb bekapcsoljuk a bojlert, mert spórolni kell
• fűteni csak keveset lehet, mert spórolni kell
• ez Izrael, nem Skócia
• ehhez képest kőpadló van a szobában
• asszem ennyi
  

Itt vagyok

Most, este fél 9-kor sikerült először leülnöm 5 percnél hosszabb időre a szobámban. Ahhoz képest, hogy reggel 7-kor indultam, nem is rossz... (A repülő késett, a 10 személyes taxi engem rakott ki utoljára, kb 3* megnézhettem egész Jeruzsálemet és amikor megjöttem, mi volt a program??? Hát persze: ismerkedő játékok.) Kiderült, hogy nem kellett volna úgy izgulnom amiatt, hogy minden szobatársam amerikai lesz, mert mindenki amerikai. Illetve egy lány kanadai, de ebből a szempontból mindegy. Amúgy egész kedvesek, csak nem igazán értem őket. :s
Ja persze a notebooktöltő nem megy bele a konnektorba, úgyhogy holnap kell vennem átalakítót.
És a bérelt telefon két embernek nem érkezett meg, hát nem én vagyok az egyik?!
Amúgy jól vagyok, csak iszonyatosan fázom, ami nem igazság, úgy volt, hogy itt tavasz van.