Asszem, ma elkövettem ittlétem első nagy baklövését.
Az úgy volt, hogy elmentem egy koncertre. Igen, tudom, rá kellett volna keresnem előbb az előadóra. De nem tettem. Szóval először is rengeteg ember volt, és mind sikoltozott. Aztán meghallgathattunk egy fél órás beszédsorozatot arról, hogy mennyire jó, hogy itt vagyunk Izraelben, és hogy ugye szeretünk itt lenni, és ugye milyen jó, hogy mind zsidók vagyunk... Úgy éreztem, szétrobban szívem a sok érzelemtől és áhávától (persze a zene is végig csupa ilyesmiről szólt, nagyon megható hangon). Majd ezután kezdődött a koncert. Azt hittem, ezek után elég lesz nekik egy óra ebből a nem túl jó zenéből, de nem. Amikor másfél óra után elkezdték bemutatni a zenekart, kicsit megnyugodtam. De akkor még nem tudtam, hogy fél óra ráadás lesz. ÁÁÁÁÁ!!! És ehelyett beszélgethettem volna a húgocskámmal...
http://www.youtube.com/watch?v=i0PWukxRV8U
ez egy Idan Raichel koncert volt?
VálaszTörlésNem értelek Fájgeeszter. Fel kellett volna menned a színpadra és a nagy nemzeti öntudattól átitatódva csápoltál volna tiszta erőből.
VálaszTörlésJavíthatatlan vagy, semminek se tudsz örülni.
Jó, mert egyébként így én sem... :) :) :)