אני מדברת עברית

Tegnap voltam vásárolni. Néztem kendőket (iszonyú drágák voltak, nem sok hiányzott, hogy megmondjam az eladónak, hogy tök jó, hogy kézzel készültek, mert hazamegyek és megcsinálom a saját kezemmel...), a következő beszélgetés zajlott le az eladó és köztem:

Eladó: Miben segíthetek? Meg még hosszú duma (héberül)
Én: Beszélj lassabban! (héberül)
Eladó: Tudsz angolul? (angolul)
Én: igen, de héberül szeretnék beszélni, csak légyszíves, lassan. (héberül)
Eladó: De ha jobban tudsz angolul, akkor úgy kényelmesebb, nem? (angolul)
Én: De, de akkor sosem tanulok meg héberül... (angolul)
Eladó: Ez meg ez a cucc ennyibe kerül, "handmade" stb. (angolul) ennyibe kerül (héberül, olyan sebességgel, mintha hülye lennék)
Ott is hagytam.

Aztán vettem sajtot.
Eladó: Mit kérsz? (héberül)
Én: Ebből a sajtból. (héberül-maradjunk annyiban, hogy a mutogatás vegyítve némi nyelvtudással, egész célravezető tud lenni)
Eladó: Az a másik olcsóbb, és ugyanolyan jó. (héberül)
Én: Ok, köszönöm, legyen az. (héberül)
Eladó: Mennyit?
Én: Száz grammot (ezek ilyen bénán számolnak), vagyis inkább 200-at. Így kell mondani, hogy 200-at? (héberül)
Eladó - kijavított, megkérdezte, milyen nyelven tudok, meg hogy mit csinálok itt, meg még gratulált is. És egy szót nem szólt angulol.

És ez a kettő 15 perc különbséggel történt. :)

Aztán voltam olyan béna, és otthagytam a sajtot, miután kifizettem. Az otthoni Tescós tapasztalatok alapján nem gondoltam, hogy van értelme visszamenni, de azért tettem egy próbát. És megvolt! :) Ezek után senki ne merje szidni az izraeli hozzáállást!