Dovi

Lilypie - Personal pictureLilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2009. március 24., kedd

אני מדברת עברית

Tegnap voltam vásárolni. Néztem kendőket (iszonyú drágák voltak, nem sok hiányzott, hogy megmondjam az eladónak, hogy tök jó, hogy kézzel készültek, mert hazamegyek és megcsinálom a saját kezemmel...), a következő beszélgetés zajlott le az eladó és köztem:

Eladó: Miben segíthetek? Meg még hosszú duma (héberül)
Én: Beszélj lassabban! (héberül)
Eladó: Tudsz angolul? (angolul)
Én: igen, de héberül szeretnék beszélni, csak légyszíves, lassan. (héberül)
Eladó: De ha jobban tudsz angolul, akkor úgy kényelmesebb, nem? (angolul)
Én: De, de akkor sosem tanulok meg héberül... (angolul)
Eladó: Ez meg ez a cucc ennyibe kerül, "handmade" stb. (angolul) ennyibe kerül (héberül, olyan sebességgel, mintha hülye lennék)
Ott is hagytam.

Aztán vettem sajtot.
Eladó: Mit kérsz? (héberül)
Én: Ebből a sajtból. (héberül-maradjunk annyiban, hogy a mutogatás vegyítve némi nyelvtudással, egész célravezető tud lenni)
Eladó: Az a másik olcsóbb, és ugyanolyan jó. (héberül)
Én: Ok, köszönöm, legyen az. (héberül)
Eladó: Mennyit?
Én: Száz grammot (ezek ilyen bénán számolnak), vagyis inkább 200-at. Így kell mondani, hogy 200-at? (héberül)
Eladó - kijavított, megkérdezte, milyen nyelven tudok, meg hogy mit csinálok itt, meg még gratulált is. És egy szót nem szólt angulol.

És ez a kettő 15 perc különbséggel történt. :)

Aztán voltam olyan béna, és otthagytam a sajtot, miután kifizettem. Az otthoni Tescós tapasztalatok alapján nem gondoltam, hogy van értelme visszamenni, de azért tettem egy próbát. És megvolt! :) Ezek után senki ne merje szidni az izraeli hozzáállást!

1 megjegyzés:

  1. Listát vezetnek arról, hogy mikor mit hagynak ott a pénztárnál, és beteszik hűtőbe a cuccokat. Még a blokkot sem kérték el...

    VálaszTörlés