Más dolog is létezik

Nagy tettre szántam el magam: elmentem végre a Ludwigba kiállítást nézni. Már régen készülök, de mindig lusta voltam közbejött valami. Most muszáj volt, mert Yona Friedman már csak néhány napig van, és Rita Ackermann se lesz sokáig szülés után, amikor ugye ki tudja, mikor jutok el legközelebb múzeumba. És az én drága jó apámtól éves bérletet kaptam a Lumúba, úgyhogy muszáj kihasználnom.
Egyébként elég jók a kiállítások, jó, hogy a két művész teljesen különböző, így nem tűnik soknak a kettő egymás után (csak a lábam panaszkodott a végére, meg a hasam persze, de erről nem ők tehetnek).

A nap kérdése

A rengeteg kölcsönkapott gyerekruha közül (amiket ezúton is köszönök) honnan fogjuk tudni, hogy melyiket kinek kell visszaadni? Másik azt javasolja, hogy fotózzam le mindet, de én biztos vagyok benne, hogy létezik egyszerűbb megoldás is.

Azoknak, akik az egész szombatot végigizgulták

Még itthon vagyok.

NST 2.

Voltam. Minden rendben. Az utód megint nem esett túlzásokba a mozgást illetően, volt egy kísérlete, hogy lerúgja magáról azt a tappancsot, akkor kiment a lapról a görbe. Ezen kívül néhány gyenge "hagyjatok már" mocorgáson kívül többre nem volt hajlandó. Szerencsére nem kellett lépcsőznöm meg ennem-innom, jó volt ez a nővérnek így is.

Valaki kérdezte, hány hetes vagyok, mikor mondtam, megállapította, hogy akkor ő is Valentin-napi baba lesz. Hát, mondtam, még drukkolunk, hogy ne az legyen...

Tegnap

Reggel valaki azt mondta, nem létezik, hogy 2,5 kilós gyerek van ebben az óriási hasamban. (Na, te már csak tudod - gondoltam.) Aztán este találkoztam valakivel, aki most szülte a negyediket, amikor meghallotta, mennyi van még hátra, azt mondta, nem is olyan nagy. Szóval nyilvánvalóan pont jó.

Egyébként:
Szülés előtti utolsó színház - pipa
Gyerekorvos - pipa

UH

Ma voltunk az utolsó ultrahangon, de nem tudok képet mutatni, mert őurasága nem volt hajlandó a fotogén felét mutatni nekünk, úgyhogy nemhogy egy utolsó DVD-t nem tudtunk kérni, de egyetlen fotót se lehetett csinálni. Persze a lényeget megtudtuk, mindene megvan, rendben fejlődik, kb 2,5 kiló, lesz még 3,5 is. És így megspórolt nekünk 7000 Ft-ot, amivel a DVD-s uh többe került volna. Biztos meghallotta, hogy gondolkoztunk, hogy kérjünk-e vagy ne.

Elkezdtem dolgokat olvasni a szakdogámhoz

Most nagyon küzdök, hogy ne aludjak el a széken ülve. Egyetlen segítségem, hogy nagyon kényelmetlen, viszont a kanapé a hátam mögött folyamatos lágy suttogással hívogat. Nem tudom, meddig tudok ellenállni.

Közkívánatra

Egyben.

Még semmi I.

De tegnap egész nap próbafájásaim voltak. Tudom, hogy jóslófájásnak hívják, de nekem mindig próbafájás jut eszembe, és szerintem jobban is hangzik. Volt, hogy negyed óránként volt egy. De aztán el is aludtam, meg nem is volt erős. Estére még maradt belőlük, de elég rendszertelenül, mára viszont egyelőre elmúltak.

NST - CTG

11:30-ra volt időpontom, a Bártfai utcai szakambulancián, első emelet 108-as terem. Ennyit tudtam. Találtam ott egy csukott ajtót, amin jó darabig nem jött ki senki. Én nem vagyok egy udvariatlan, ajtót bedöntő típus, főleg orvosnál, úgyhogy vártam. Egészen addig, amíg meg nem jelent két kismama, és be nem sétáltak a terembe. Akkor megkérdeztem, hogy mégis hogyan működik a dolog, de addigra már minden hely foglalt volt, úgyhogy várnom kellett. De még mindig nem tudtam, hogy ha valaki kijön, akkor csak be kell mennem, vagy várjak, míg szólnak. Megkérdeztem a lányt, aki kijött. Várjak, míg szólnak, és hoztam-e vizeletet. Nem, miért kellett volna? Hát igen, kellett volna, neki se szóltak először, de majd adnak egy poharat. Jó, akkor most nem megyek pisilni. Poharat nem adtak, ellenben szóltak, hogy mehetek. Onnantól fél órán át nem szabadultam, úgyhogy jobb lett volna, ha mégis megyek wc-re előtte. A szoba elég vicces volt, nem is tudom, mihez hasonlítsam. Van négy szék, mindegyiken ül valaki, kilógó hassal, amin a monitorok vannak. A nővér közben az ellenőrzőnket kiskönyvünket nézegeti, töltögeti. Ezen kívül nem történik semmi, háttérzajként hallani a babák szívverését, néha erősebben, néha halkabban. Esetleg azt, ha hirtelen mozdulnak. A gép, ami ránk van kötve közben kiad valami szalagot, amin mindenféle cikkcakkok vannak. Azt tudtam, hogy egyik a szívhang, másik a méhtevékenység, de hogy melyik melyik és a görbe vonalak mit jelentenek, arról fogalmam se volt.  A végén meg is kérdeztem a nővért, hogy most ez mit jelent. Nem igazán akart információval szolgálni, azon kívül, hogy minden rendben. Azt még kihúztam belőle, hogy a két cikkcakk közül melyik melyik (fölső szívhang, alsó méh), de ennél többre nem volt hajlandó. Mondtam neki, hogy jó, csak azért kérdezem, mert nem láttam még ilyet...

Az van

hogy az egyik oldalamon azért nem tudok aludni, mert fáj a hátam, a másikon meg azért, mert nem kapok levegőt (a hát-has témát már felvetni sem érdemes ugye). Szóval élvezetesek az éjszakáim. Ki kell találnom valamit holnapra, amikor nem lehet a gépet bekapcsolni. Nem szeretek kényelmetlen széken a konyhában rostokolni, még akkor sem, ha van könyvem.
A hasam néha lejjebb van, néha visszamászik. De az "utolsó trimeszter" tünetek most kezdenek csak előjönni. Egyre dagadtabb láb és kéz, néha gyomorégés, légszomj stb. Ez a légszomj is elég fura, mintha gyomorszájon rúgnának, de nem egyszer nagyot, úgyhogy nem igazán fáj, viszont folyamatosan, úgyhogy a "hápogás" érzés elég sokáig eltart. Állítólag a fura álmok is a terhestünetek közé tartoznak. Hát ma abból is volt egy (igen, azalatt a rövid idő alatt, amikor kivételesen tudtam aludni). Az volt a lényege, hogy mentünk uh-ra, a Kreatív Hobbyba (!!!), ahol közölték, hogy nincs ott a gyerek. Nem igazán magyarázták, csak közölték, hogy felszívódott. De jó hír, hogy látnak valami peteszák-szerűséget, szóval lehet, hogy a következő összejön. Nem nagyon tudtam mit kezdeni az információval. Aztán elmentünk a családnak elmondani a dolgot, de valamiért az Attila útra (12 éves koromig laktunk ott). Mikor épp parkoltunk, Másik átváltozott Mamivá, aki nem volt hajlandó egy kilométeres körzeten belül megállni, ezért elkezdtem vele veszekedni. Persze tudtam (meg ő is), hogy tulajdonképpen a gyerek-dolog miatt vagyok ideges. Aztán elkezdtem aggódni, hogy most egyrészt ezt el kell mesélnem mindenkinek, másrészt ha nem szülök most, akkor kell találnom munkát. A bölcsibe nem mehetek vissza, mert már felvették Zsófit.
Ebből azt szűröm le, hogy egyrészt nem szeretem, ha az emberek mindent tudnak rólam, semmi közük a bajaimhoz (ez szimpatikusabb, mint hogy túlságosan érdekel a véleményük), másrészt, hogy még mindig nem fogtam föl, hogy ez az egész velem történik.

Tanfolyam

Voltam hordozós tanfolyamon. Eleinte nem akartam ilyenre elmenni, gondoltam, meg lehet ezt tanulni a leírás alapján is. Meg mind olyan volt, hogy másfél óráig ecsetelték volna a hordozás előnyeit, aztán rádkötik a kendőt, és mehetsz. Meg a honlap alapján olyan mézes-mázosnak éreztem őket, tudjátok, amikor valaki állandóan a fellegekben jár és csak olyan iszonyú lágy hangon tud beszélni a gyerekéről akkor is, ha az éppen kékre festette a nappalit. Az előnyök ecsetelésére nem volt szükségem (a mézes-mázos hangnemre mégkevésbé), azt elolvastam a neten, hallottam a többiektől, józan paraszti ésszel kikövetkeztettem stb, viszont sokféle kötést szeretnék megtanulni, hogy minden szituációhoz tudjunk alkalmazkodni. És nem szeretnék egy rosszféle kötéssel ártani a kölyöknek, amikor annyit használhatok az egész hordozás-mókával. Ez a tanfolyam pont ilyesmi volt, Kevesen voltunk, a négyből hárman terhesek, és egy háromhetes kislány. Két kötést tanultunk, amik kifejezetten újszülötteknek valók, volt idő gyakorolni, kérdezni, beszélgetni. Kiderült, hogy ugyan nagyon jó kendőt vettünk, még meg kell puhítani valahogy, mert az új anyagot nagyon nehéz volt magamra kötni és egyenletesen elrendezni. Kértem is egy másikat a gyakorláshoz, itthon meg betettem a mosógépbe az enyémet.
Néha az az érzésem, hogy az emberek azért vesznek babakocsit, mert az kell. Mert a babához az való, és mindenkinek van. De ahogy látom az anyukákat, hogy mennyit szenvednek vele az utcán, a villamoson, a lépcsőn, nem értem, miért is jó ez. Egyedül abban a helyzetben látom előnyösebbnek a hordozónál, ha vásárolni megy az ember. Akkor berakhatom a cuccot a babakocsiba, és nem kell a gyerek mellett még a cuccot is hazacipelni. De egyébként kezdem azt hinni, hogy semmi értelme.

Itt volt ma Panni gyöngyöt fűzni meg letenni a közös zsidó-kézműves akciónk alapjait, és csinált rólam néhány képet. Hát durván nagy hasam lett, tök furcsa így kívülről látni. Már nem is lehet rá a "pocak" kifejezést használni.

Szólok a kölyöknek, hogy minden készen áll, mostmár jöhet!

...

Volt itt a szülésznő. Megállapította, hogy szépen vizesedik a lábam meg a kezem is. Mondta, hogy időben vegyem majd le a gyűrűimet, mielőtt le kell vágni. Azért ott még nem tartunk szerencsére. Megadta a gyerekorvosok elérhetőségét, akiket egyébként a háziorvos ajánlott. Még találkoznom kell velük, és választanom kell. Nincs nagyon kedvem ezzel is foglalkozni most, utálok idegeneknek telefonálni és időpontot kérni. Meg persze mindkettő más napokon tart tanácsadást, a Kökörcsin utcában, ami ugye nagyon szép, de megint az a távolság itthonról, ahova nem lehet normálisan busszal menni, gyalog meg már több mint fél órát tart (eredetileg 15-20 perc volt), és már annyira nem élvezem a gyaloglást. Kicsit izgultam, hogy a védőnő mit fog szólni az összetolt háromfalú kiságyhoz, de meg se nézte. Jött, leültünk a kanapéra, beszélt a szülésről meg a szoptatásról, és elment. Én örülök, hogy nem nekem kellett mászkálnom hozzá, de nem tudom, miért volt olyan fontos, hogy idejöjjön. 
Kérdeztem, hogy milyen előjelei vannak a szülésnek, azt mondta semmilyenek, nem lehet tudni, hogy kinél mi és mikor történik. Amikor elment, akkor azért jó 10 percet ülnöm kellett, mert fájt a hasam. De ez csak tovább növelte a bizonytalanság-érzésemet. Fogalmam sincs, mi lesz és fogalmam sincs, mikor. Így vagy elkezdek idegeskedni, vagy nem foglalkozom az egésszel. Egyelőre az utóbbi történik, de így nem tudom beleélni magam és felkészülni. Úgy érzem, minden csak történik velem, az egész terhesség meg szülés-ügy valahogy rajtam kívül áll.

Akár szülhetnék is

Mert megvan a névengedély. Csak Másik a cenzúrázott változatát sem engedte kitenni, hátha valaki nagyon ügyes lesz, és a nagy fekete négyzet alatt is meglátja a titkot.
Egyébként mindegy is, fogalmam sincs, mikor szülök, mert ma a doki átírta a dátumot 13-ára. Ha ezt az egész elején teszi, nem lepődtem volna meg, mondtam én, hogy nem úgy van az, hogy azzal a tekerős micsodával az én 32-35 napos ciklusaimra ki lehet számolni bármit is. Az uh különben is mást mondott. Eleinte legalábbis. Aztán beérte a védőnő számítását és én is kezdtem örülni, hogy egy héttel előrébb vagyok. Erre ma a doki fogja magát, és áthúzza. Még azt is megkérdezte, hogy ki írta ide ezt a hülyeséget (a védőnő természetesen). (Még jó, hogy a TGYÁS kérelmet leadtam, ahhoz meg még a 6-át fénymásolták ki a kiskönyvemből.) Próbálom az idokep.hu-ról kihámozni, hogy jön-e addig egy valamirevaló front, de még annyira sem értek a meteorológiához, hogy az adatokból ezt megállapítsam.
Valahogy egyrészt csalódott vagyok, hogy még többet kell várnom, másrészt megnyugodtam, hogy még nem teljesen most van az az idő. Nem mintha az az egy hét annyit számítana.

Fura nap

Reggel még nem volt semmi bajom. Aztán valahogy egyre rosszabb lett a kedvem. Beszéltem a szülésznővel, hogy hányra menjek a kórházba találkozni vele. Ettől csak rosszabb lett, pedig ő mindig jókedvre derít már csak azzal is, ha rám néz. Még volt néhány percem itthon, úgyhogy elkezdtem pakolászni, de attól sem lett jobb kedvem, kifejezetten idegesített, hogy itthon kell hagynom a sok elölfelejtett cuccot (azért olyan sok nem volt, csak annak tűnt). Aztán útközben rájöttem, hogy valószínűleg az a bajom, hogy egyrészt rengeteg dolgom volt mára, és egyikhez sem igazán volt kedvem, és mind olyan képlékeny volt, és nehéz volt összeszervezni, hogy ideges voltam miatta. Másrészt kezdem felfogni, hogy ez az egész terhesség meg szülés-dolog igenis velem történik, és tényleg meg kell szülnöm egy gyereket. Ezen pedig nem segített a szülésznővel való végső egyeztetés (na jó, nem teljesen végső, de majdnem). Aztán azt elintéztem, nem is bőgtem, pedig közel álltam hozzá, ki tudja miért. Elmentem az OEP-be, beadtam a TGYÁS-kérelmet, elfogadták, nem hiányzott semmi. Akkor már kicsit jobban voltam, de még előttem állt a Képzőn tett látogatás. Nem is akárhol, hanem a Tanárképző Tanszéken, ami az egész épület legeslegmagasabb pontján fekszik, a tetőtérben, amit négy emelet előz meg, hatméteres belmagassággal. Eléggé elfáradtam, mire felértem. Aztán beszéltem a konzulensemmel, hogy mégis milyen témát válasszak, és meglepő módon elég hamar kisütöttünk valamit, ami a követelményeknek is megfelelt és engem is érdekel. Megállapítottuk, hogy mi a következő lépés, és hogy merre induljak. Úgyhogy most van egy szűk hónapom legalább a vázlatot megírni, hogy még legyen esélyem befejezni ebben az életben. Aztán hazajöttem, de előbb beszaladtam az Alle-ba pár dologért. Hát, több, mint két órán át tartott, amíg vettem egy egeret a gépemhez, az utolsó cuccokat a dm-ben és néhány dolgot a Sparban. Én nem értem ezt, hogy lettem ilyen lassú? A végére jól elfáradtam, úgyhogy hazajövetel előtt leültem pihenni a padra, aztán találkoztam Barbusékkal. Hazajöttem, megnéztem egy aranyos filmet (gyerekek, szigorú nevelők, szomorú özvegy apa, romantikus angol kertek stb.) A végére nagyon jó kedvem lett. Érdekes volt, hogy ahogy haladtam előre a programokkal és elintéznivalókkal, úgy csökkent az idegességem, és egyre jobban mosolyogtam.
Viszont van néhány fura jelenség. A reggeli ideges pakolás szerintem a fészekrakás egy mutáns változata volt. Ezen kívül sokkal kisebb súlyokat tudok cipelni és sokkal kisebb távon. Néha nyilall a medencémben valami bizonytalan helyen és kijöttek a pattanásaim, ami nálam minden hormonális változást megelőző tünet.

Már tényleg én jövök

Vagyis mazal tov Juditnak és Maoznak még itt is.
Kezd tényleg egyre közelebb kerülni a dolog. Még csak nagyon apró lépésenként, de tegnap például nem sok hiányzott a bőgéshez, amikor az elsőszámú okoskönyvet olvastam a szülésről. Igen, azt, amelyiket már százszor elolvastam és gyerekkoromban vele is aludtam. (Igen, tényleg.)
Általában nem nagyon fogom föl, hogy mi történik, csak elintéznivalók és vásárolnivalók vannak, utóbbiból mint a mai ellenőrzés során kiderült, nem is olyan sok (az előbbiből azért akad bőven).
A hazajövős babaruhát már összeraktam, már csak az én cuccaim hiányoznak. De az ugye kevésbé fontos, hogy nekem legyen hálóingem, papucsom, enni-innivalóm, könyvem stb a kórházi tartózkodás alatt, mint az, hogy a kölyköcske csinos és egymáshoz illő macis ruhában jöjjön haza.

Hát így állunk

Mához egy hónap a céldátum. Ez azt jelenti, hogy egyre több időm van a picasaval szórakozni.
Egyébként még hiányzik egy csomó minden, nem nagyon tudom felfogni, hogy már tényleg mindjárt ittvan a dolog, és nekem pelenkát kell vennem. De már legalább kinéztem, hogy melyiket fogom választani. Tegnap reggel megjött az őssejtes csomag is, az egyetlen napon, amikor nem fájt a hátam reggel és tudtam volna aludni, de nem baj. Még mindig jobb, mintha délután 5-ig vártam volna a futárra. (És ez legyen a legfölöslegesebb kiadásunk!) Viszont még nincs névengedély, azt mindenképp meg kell várnunk egyben. Állítólag egy hónap az ügyintézés, én pedig dec. 2-án adtam be a kérvényt, szóval ideje... Jövő héten megyek orvoshoz, meg a szülésznőhöz is, aztán már tényleg összepakolom a táskámat.

Mégsem fogok unatkozni

Pedig már kezdtem aggódni, hogy mivel fogom tölteni a hátralévő 5 hetet azon kívül, hogy találgatom, hogy az öt, az három-e vagy hét. De szerencsére a jóöreg bürokrácia elintézte nekem, hogy ne kelljen a sarokban ülnöm várakozva.
Az úgy van, hogy kell igényelnem TGYÁS-t. Elvileg a munkaadónak kell, de mivel nekem több munkahelyem is van (volt), ez nem olyan egyszerű. Arra gondoltam, a legbiztosabb, ha én adom be hozzá a dolgokat, akkor minden meglesz, ha meg mégsem, akkor nem kell a főnökömön keresztül a könyvelőjét nyaggatnom.
Szóval még decemberben megkérdeztem, hogy lehet ezt intézni. Először is csak januárban érdemes beadni a kérelmet, mert különben nem tudják beszámítani a decemberi fizetésemet. Legkorábban 28 nappal a szülés várható időpontja előtt mehetek TGYÁS-ra. Ez január 9. Mivel 2-ától nem dolgozom, voltam a háziorvosnál és kértem igazolást. Ezt csak akkor adhatja oda, ha már megkezdődött a TGYÁS, mert akkor lesz vége a betegállománynak. Ehhez kell neki vinnem egy papírt a nőgyógyásztól, hogy betöltöttem a 36. terhességi hetet. Ez hétfőn lesz, csütörtökre van időpontom addig nem megyek kétszer. Aztán ő ad egy papírt, ami kell az ügyintézéshez. De eddig senki nem mondta, hogy az orvostól is kell papír, csak a terheskiskönyvről beszéltek, ami alapján meg lehet ugye állapítani a TGYÁS első napját. Meg mindenféle munkáltatói és foglalkoztatói igazolásokról. Ezekért tegnap el is mentem a Síp utcába, és ma bevittem az OEP-be (amúgy is kellett mennem), hogy megkérdezzem, hogy ami van, az jó-e és mi hiányzik még.

El kell mondanom, hogy a Fejér Lipót utcai OEP-ben mindenki nagyon kedves és türelmes. Senki nem akart elhajtani, amikor hatodszor magyaráztattam el valamit, aztán még tízszer én is elismételtem, hogy biztos jól értem-e és hogy megjegyezzem. És mindenki mosolyog. És amikor megérkeztem és megkérdeztem, hogy melyik szobánál kell várnom, addig intézkedtek, míg ki nem találták (rossz volt a sorszámkérő és az egyik számítógép is). Nem leültettek, hogy várj itt egy órát, aztán majd lesz valami, hanem mindenki próbálta kitalálni, hogy akkor ki fog velem foglalkozni. Hiába próbáltam mondani, hogy csak annyit kérdeztem, hogy hol kell várnom, hogy tudjam, hogy mikor hívnak be. És a végén mindenki elnézést kért, hogy várnom kellett és hogy ide-oda küldözgettek.

Na, de a 2. sz. kedves, mosolygós néni (az 1. sz. a TB kártyámat intézte) nagyon aranyosan azt mondta, hogy Síp utcában kapott köteg papír nem jó, hanem egy jövedelemigazolás kell. (És hogy a helyzetet bonyolítsam, december végével lejárt ott a szerződésem.) És be kell írniuk a rózsaszín könyvecskémbe, amit eddig nem írtak. Remek, mehetek vissza. Pedig reméltem, hogy a tegnapi volt az utolsó.
Ezen kívül a bölcsiből is kell néhány papír. Viszont az orvostól tényleg nem kell, elég a kiskönyv. És nem kell megvárnom a 9-ét az intézkedéssel. Persze meg fogom várni, mert a héten már nem érek rá a Síp utcába menni (kedd van - és még aggódtam, hogy unatkozni fogok). De azt már nem várhatom meg, amíg a nőgyógyászoz megyek, aztán vissza a háziorvoshoz (roppant előrelátó módon tegnap kértem is időpontot rögtön a nőgyógyász utánra), tehát mindenképp kétszer kell mennem Z-hez (a főnökömhöz). Egyszer elkérni a papírokat, egyszer odaadni az igazolást.

Tehát még mennem kell:
Síp utca 1x
Bölcsi 2x
OEP 1x
Nőgyógyász ezügyben 1x
Háziorvos 1x

Ezen kívül a szülés előtt a vizsgálatokon kívül a gyerekorvost kell elintéznem, és a szülésznővel kell találkoznom. Ja, meg van a fogorvos, aki januárban akart látni, remélem, bele fog férni az időmbe...